Egy tök átlagos rocker élete.

... A Rácalmási Tökfesztiválig. Ami azért fontos, mert az Ossian is fellép. Illetve számomra csak az Ossian fellépése lesz olyan, ami valamekkora (nem is kicsi) értékkel bír. De hát igen, az Ossian az Ossian, én pedig én vagyok, így egyértelmű, hogy már tűkön ülve várom a koncertet. Először úgy volt, hogy féltem, hátha csalódni fogok, mert esetleg nem sikerül őket elkapni koncert után, vagy nem olyanok lesznek, ha sikerül elkapnom őket, mint gondolom... Olyanok nem is lehetnek, jobbak. Különben is, a koncert a lényeg. És, hogy csalódjak bennük? Képtelenség. A megmentőim, hőseim, hogy csalódhatnék? Szóval már csak izgatott vagyok, nekiálltam végighallgatni az összes albumukat addig is - megint -, jelenleg a 2001-es Titkos ünnep szól, úgyhogy van még vissza pár.:D Aztán holnap már csak két hét lesz, ami elválaszt a koncerttől. Két hét pedig elrepül... Jó gyorsan. És akkor majd ott leszek. Első sorban. És ez lesz a legjobb!

*Beki

Oké, én nem értem anyut néha. Mutattam neki egy bakancsot, hogy nekem kell, azt mondta, jól néz ki. Anyukám azt mondja egy acélbetétes bakancsa, hogy jól néz ki? Aztán egy szegecses bőrnadrágra szintén, és még abba is beleegyezett, hogy legyen szemöldök piercingem? Na jó, mi van anyuval?! :D

*Beki

Na jó, ez már megint mi a fene? Nem igaz, hogy nem tudnak normálisat kitalálni. Ofő azt mondta, csak miattunk javítottak rajta, és még mindig a miénk miatt ülnek fölötte. Nos... A miénk miatt javítottak? Akkor miért rosszabb, mint volt?!

Hétfő: 1-4: nincs órám. 5:Tesi 6. Magyar 7. Töri 8-9.Társadalomismeret 
Kedd: 1. Tesi 2. Matek 3.Magyar 4. Társadalomismeret 5-6. Pszichológia 
Szerda: 1. nincs 2. Német 3.Matek 4. Magyar 5. Rajz 6. Ofő 7. Tesi 
Csütörtök: 1. Matek 2. Magyar 3-4. infó 5. Német 6. Töri 7. Tesi 8-9. Tervezési gyakorlat 
Péntek: 1. Tesi 2. Német 3-4. Földrajz 5-7. Szakmai infó. 

Valami borzalmas, komolyan. Hétfőn nincs első négy órám, ehelyett fél 12-től rohadjak bent 15:40-ig, és menjek haza a 16:10-essel? Tényleg?!  És ebben még nincsenek fakultációk, mert lehet, hogy nem is indul az, amire jelentkeztem. Nagyon jó, örülök neki. Tudtam én, hogy szar lesz ez a tanév, mivel 11. osztály, fakultációk, érettségi felkészítők, meg mi a franc még, de mertem remélni, hogy ennyire azért nem csesznek ki velünk.

*Beki

Amikor megkapod a társadalomismeret házi dolgozat témáit, és az egyik témát már egyből kiszúrod, miszerint "ebben lehet politizálni".... Felemelő érzés. Ez a téma Az EU problémái napjainkban címet viseli. Szabival persze egyből összenéztünk, és elröhögtük magunkat. Na igen, problémák az EU-ban azok vannak... Mivel nincs olyan sok téma, egyet több ember is választhat, de kb. 2 ember írhat ugyanarról a témáról. Szabival eldöntöttük, hogy mi az EU-sat csináljuk. Végiggondoltuk a dolgot, és rájöttünk, hogy hé, nem kell feltétlenül neten és könyvekben utánaolvasni, ugyanis van egy olyan ember, akit úgy hívnak, hogy Petrás János. Ez az ember a Kárpátia énekese, aki az EU-t nem igazán szereti, így a negatívumairól órákig mesélni tud. Azt hiszem, mi a következő koncerten ezt ki is használjuk. Ugyanis a dolgozatot szeptember elsejéig kell leadni, mi pedig októberre és novemberre is Kárpátia koncertre szándékozunk menni. Egy koncert után elkapni, és kifaggatni az EU problémáiról nem egy rossz ötlet. Ráadásul nem csak a házi miatt járnánk jól vele, hanem amúgy is. Hiszen Jani egy nagyszerű ember, vele öröm lehet normálisan beszélgetni. Majd kipróbáljuk.:D

*Beki

"Fáj a földnek és fáj a napnak

S a mindenségnek fáj dalom,

de aki nem volt még magyar,

az nem tudja, mi a fájdalom."

(Kárpátia - Magyarország katonái)

*Beki

... avagy ez történt velem ebben a három hónapban.:)

- Szerelmi csalódás
- Összeveszés a legjobb barátnőmmelel egy pasi miatt
- Veszekedni azzal, akivel összevesztem egy pasi miatt
- Veszekedés elfajulása
- Lord koncert
- Unokatesóm eljegyzési bulija
- Összebarátkozni a másodunoktestvérrel, akit eddig utáltam
- Könyvtárazás Angival
- Mamához bicajozni a falu másik végébe
- Asking Alexandria táskát rendelni
- Tűkön ülve várni, míg megjön a táska
- A táskát először a kezemben fogni
- Átterekni a szomszéd faluba... Földes úton... Két napos eső után (és természetesen a kislábujjamtól a fejem búbjáig sarasnak lenni)
- Veszekedni a pasival, akibe bele voltam zúgva, és összejött legjobb barátnőmmel
- Kibékülés a legjobb barátnőmmel
- Kárpátia koncert a Szabival kibékülés megünneplésére
- Szabinál aludni
- Falunapos találka lemondása Angival és Dorinával
- Mamánál ebédelés búcsú alkalmából
- Mamánál ebédelés annak alkalmából, hogy a fia hazalátogatott Svájcból
- Eltölteni szinte egy huzamban 3 napot Szabival
- Kóbor kismacskát összeszedni, majd visszavinni oda, ahol találtuk
- Kárpátiát üvölteni az utcán
- Kéleshalomra menni rokonokhoz
- Meglátogatni dédszüleim sírját Jánoshalmán
- Angival könyvtárba menni
- Angival meglepni Dorinát
- Kárpátia koncertre menni Szabival és Bernivel
- Berninél aludni BP.-n
- Kárpátia után 3 órát aludni, utána pedig virrasztani egy egész napig (mert a vonaton valami oknál fogva nem sikerült aludni)
- Szalonnasütés apuval és öcsémmel, vagy anyuval, öcsémmel és anyu egyik munkatársával
- Sok-sok főtt kukoricát enni
- Birka pörköltöt enni (és az érzés, amit az vált ki belőled, hogy tudod, miattad főzték)
- Több tucatnyi könyvet elolvasni
Hmm, eredményesebb és érdekesebb nyár, mint a többi, több programmal, drámával, érzelemmel, és változatossággal, mint elmúlt 16 életévemben bármelyik is. Akkor mégis miért érzem ilyen üresnek az egészet? Miért érzem, hogy a suli első napján mindenki ecsetelni fogja, hogy "hát én itt nyaraltam, ott nyaraltam", én pedig, mikor majd a tanárok kérdezik, csak annyit tudok majd mesélni, hogy "én csak három koncerten volam, rokonoknál töltöttem az időt és Szabival bolondoztam". Ennyi lesz az egész nyári élmény összefoglalása. Mit mondhatnék? Hogy anyagi és családi gondok miatt eszünkbe sem jutott bármiféle nyaralás (nem mintha eddig bármikor is eszünkbe jutott volna)? Hogy én azt hallgattam csak, ahogy a szüleim üvöltenek egymással, átkokat szórnak a másikra, aztán mindkettő felháborodva megy két irányba? Hogy örülünk, ha kenyérre futja, és be tudjuk fizetni a csekkeket? Ezt mind? Nem, ezt nem... Csak ülök majd mosolyogva, és azt felelem, amit tavaly Árpi, mikor történelem tanárnő a nyaráról faggatta: Nincs itt az ügyvédem, nem beszélek.

Valamint íme, suli van... Most mit mondjak erre? Ennek is el kellett jönnie. Nem mondom, hogy örülök, mert nem, de nem is zavar annyira. 11. évfolyam, az órarend borzalmas (ideiglenes, értem én, de nem fogják sokkal jobban megcsinálni később se). Minek kell a heti öt tanítási napból négyet tesivel kezdeni? Miért van az, hogy egy nap 13:05-kor végzünk, a fakultáció pedig 3-kor kezdődik? Hazamenni miért is lehetne... És különben is, miért van nekem pénteken 3 lyukas órám egymás után? Mit csinálok én abban? A hétfői két lyukasról ne is beszéljek. Jó, meg minden, de akkor tiszta feleslegesen vagyok bent, ráadásul a másik újságírónak tanuló lánnyal nem jövünk ki jól, mit fogunk csinálni? Jó, ez van, aztán kész. Ezt kibírom, aztán már csak egy év... Egy baromi nehéz év.

*Beki

Szóval negyed 3-kor indultam buszhoz, ott találkoztunk Szabival, kb. háromnegyed 3-ra értünk be a vasútállomásra. Elmentünk boltba, Szabi a szempillaspirálokat nézegette, közben odajött a biztonsági bácsi flörtölni... Megszólalt nekem, hogy "neked nem is kéne smink" (előtte mondtam, hogy én nem sminkelek), aztán Szabira nézve: "persze neked se". Ott hülyéskedett, aztán mikor Szabi végre kiválasztott egy spirált, közölte, hogy "nézd, még itt is vannak"... Nekem meg azt hajtogatta, milyen türelmes vagyok (látszott rajtam, hogy megőrülök, de szó nélkül tűrtem). Aztán vettünk csokit (mivel Berninél aludtunk, gondoltuk, egy csoki lesz a legkevesebb neki meg anyukájának), vettünk innivalót, fizettünk, mentünk ki a boltból, köszöntünk, biztonsági bácsi viszont csak akkor kapcsolt, mikor az ajtóban voltunk, szóval utánuk szólt, hogy "sziasztok". Meg mindkettőnkön Kárpátiás póló volt, mire megszólalt, hogy "csak nem koncertre mentek?". Aztán visszamentünk a vasútállomásra, megvettük a jegyet, Szabi elszívott egy cigit, felszálltunk a vonatra, 15:37-kor pedig indultunk. Szabival hülyéskedtünk a vonaton egy csomót, csináltunk képeket, tökre elvoltunk. 17:04-re (percre pontosan, késés nélkül) megérkeztünk a Déli pu.-ra. Leszálltunk, Szabi elszívott egy cigit, közben anyu hívott, felértünk-e már BP.-re. Utána metróztunk kétszer (2-es és 3-mas metróval), aztán buszoztunk. A buszon semmiféle jelzés nem volt, hogy hogy jönnek sorban a megállók, szóval azon agyaltunk, hogy "vajon elhagytuk már Vecsés nyugatot?" (ott kellett leszállnunk). Végül egy bácsitól érdeklődtünk, mondta, hogy nyugodjunk meg, ő is ott száll le. Szóval Vecsés nyugaton leszálltunk, Szabi telójától kértünk útbaigazítást, kiírta, hogy "enyhén jobbra". Hátat fordítottunk, akkor is "enyhén jobbra" volt, na mondom, szuper. Elmentünk a Lidl-höz (ott volt az út túloldalán) és útbaigazítást kértünk. Elmagyarázta a néni, hogy merre meddig, stb., sétálunk csomót, egyszer csak láttuk, hogy fut velünk szemben Berni. Papája vitte Vecsésre, és a kocsiból megláttak, szóval felszedtek, és vittek. Fél 7-re értünk oda (mi hét órára terveztünk odaérni, mert akkor volt kapunyitás), szóval ott beszélgettünk kint, röhögtünk, meg minden, aztán lassan csak elérkezett a hét óra. Megvettük a jegyeket és bementünk. Körbenéztünk az árusoknál (csak 3 volt), egyiknél sem találtam Száműzöttes (tavalyi Kárpátia album) pólót, szóval az ideit vettem meg, tiszta jól néz ki. Utána elmentünk mosdóba, én átvettem a pólót. Na most, kiderült, hogy a póló hátulján lévő szöveg nem dalszöveg, vagy valami, hanem az idei Kárpátia koncert dátumok... Szabi szólt, hogy "fordulj meg, megnézem mi van a hátulján", utána Bernivel 5 percig böngészték, melyik koncertre megyünk legközelebb. Utána sétálgattunk, vettem öcsémnek egy csuklószorítót, végül leültünk, és fél 9-ig beszélgettünk. Fél kilenc körül végül előrenyomultunk, és első sorban találtunk helyet. Ott vártunk, kilenckor kezdődött a koncert. A fények baromi jók voltak, nagyon tetszett. Minden számot ismertem, amit játszottak. Volt egy szám, az a címe, hogy Abból a fából... Nos, ez egy olyan szám, ami a halálról (is) szól. "Abból a fából vágjátok az én keresztem, amit akkor ültettek, amikor születtem, abból a fából legyen majd az én koporsóm, amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom". Szabi már a legelején elsírta magát, mire átkaroltam a vállát, hátulról meg egy srác odanyújtott neki egy zsepit, a mellettünk lévő csaj (akivel szóba is elegyedtünk) is nézte. Aztán Jani észrevette, hogy sír, ott nézte egy darabig, vágta neki a fejeket, mire Szabi elmosolyodott, erre pedig Jani is. Aztán egyszer csak tök váratlan meglepetés ért mindenkit. Beállított egy menyasszony. Kiderült, hogy az esküvőjéről lett elrabolva, mert imádja a Kárpátiát, és meg akarták lepni. Feljött a színpadra, Jani gratulált neki, az egyik számot végighallgatta a színpadon táncolva, tiszta jó volt. Aztán Jani megszólalt: "látjátok, férjhez kell menni, hogy feljöhessetek a színpadra", aztán boldog szülinapot kívánt a közönség soraiban lévő Kurucz Attilának, megkérdezte, hány labanccal verekedett, mire a csávó bekiabált 56-ot (ezután persze a Kuruc - labanc c. szám jött). Aztán boldog házassági évfordulót kívánt a közönség soraiból egy párnak, tök jó volt.:D Meg a magyar hoki válogatottnak Kárpátia feliratos meze van, és ezt felmutatta, meg Hetényi Zolit külön kiemelte, hogy neki a sisakján is Kárpátia-féle turulmadár van. És kiderült, hogy Hetényi, meg egy másik ott vannak a koncerten. Aztán ugye zajlott a koncert, tök jó volt. 11 körül lett vége, mentünk dedikáltatni meg képet csinálni. Először Janival dedikáltattunk, nagyon sokat kellett várni, úgy körbevették. Aztán míg Szabi és Berni az ő képükkel vacakoltak (az enyém megvolt már), aláírattam Zsoltival. Megkérdezte, tetszett-e a koncert, mondtam, hogy igen, nagyon jó volt. Utána Szabiék is dedikáltattak vele, aztán képet csináltunk. Utána mentünk oda Zolihoz, aki épp beszélgetett. Aláírt, képet csináltunk, aztán mentünk Atihoz. Tiszta aranyos volt, aláírta a rajzom, már akart puszit adni (jó szokásai közé tartozik, hogy mindenkinek ad puszit), de mondtam, hogy még szeretnék egy füzetet is aláíratni (öcsémnek), meg kép is kéne. Aztán mondta, hogy "jó, persze", megcsináltuk a képet is, puszi-puszi, aztán mentem Gáborhoz, míg Szabiék képet csináltak Atival. Aláírta a rajzom, aztán mikor a füzetet írta alá, megszólalt, hogy "még el se kezdődött a suli, de már össze kell firkálni a füzeted?", mire mondtam, hogy "nem, ez az öcsémnek lesz", erre ő: "akkor az öcsédét", mire elvigyorodtam. Ekkor valahogy Gábor is szimpatikus lett (eddig ő volt az, akit a legkevésbé kedveltem, mert nem volt alkalmam szót váltani vele), szóval fasza volt minden. Utána jöttek oda Szabiék is, képet csináltunk, aztán elindultunk. Illetve Szabi visszament Janihoz még egy dedikálásért, aztán tényleg indultunk kifelé. Szabi közben kitalálta, hogy neki kell olyan kép, ahol Atinak puszit ad, szóval odament Atihoz, megkérdezte, megcsinálták, ekkor pedig hívta Bernit a papája, hogy itt van, menjünk. Szóval akkor már tényleg mentünk. Éjfélre Berniéknél voltunk, fél 3-ig beszélgettünk, de már majd' leragadt a szemünk, szóval úgy döntöttünk, kihasználjuk azt a pár órát. Kár volt. Fél 6-kor keltünk (3 óra alvás), tisztára szúrt a szemünk, meg minden. Elkészültünk negyed óra alatt, háromnegyed 6-kor indultunk, Berni kikísért minket. Séta közben még beszéltünk egy kicsit, metrón viszont kussban voltunk, ásítoztunk, minden bajunk volt. Fél 7-re a Délin voltunk, 6:55-kor indult a vonat. Szabi cigizett, vett kaját, felszálltunk a vonatra, elköszöntünk Bernitől. Vonaton hazafelé mindketten zenét hallgattunk, próbáltunk aludni (Szabi el is aludt), aztán fél 9-re beért a vonat, a kilences busszal pedig jöttünk haza. Hát ennyi volt.:D

*Beki

Francesco Nitti olasz miniszterelnök, 1924 szeptemberében :- „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.”

Bölcs ember volt...

*Beki

Oké, egy ideje nem írtam, mert nem volt miről. Másrészről viszont harmadik napja, hogy csak olvasok szinte. Normális könyveket, nem képregényt, nem blogokat, nem kommenteket a fészbúkon. Könyveket. Sokak számára ez megdöbbentő lehet, azok ne is olvassanak tovább...

4 könyvet vettem ki könyvtárból, jelenleg a másodiknál tartok.

1. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

Elolvasva. Azt kell mondanom, egy csoda a könyv. Wass Albert egy zseniális erdélyi magyar író volt, komolyan lenyűgözött. Már megértem, miért mondta apukám, hogy az ő könyvein egy nemzedék nőtt fel. Szinte le se tudtam tenni a könyvet, annyira izgalmas volt. Jó, mondjuk én sok könyvvel így vagyok, de ez mégis más volt. Talán azért, mert az első 2-3 oldal folyamán folyton libabőrös voltam, és ez szinte minden második oldal olvasásánál megismétlődött. Hogy lehet így írni? - ezt kérdeztem magamtól. Válasz persze nincs erre. Szerintem senki nem tud úgy írni, mint ahogy Wass Albert írt. Persze sokan azt se tudják, ki ő, és ez elszomorít. 4 embernek említettem eddig, hogy elolvastam ezt a könyvet, ebből kettő megkérdezte, hogy ki is Wass Albert... :/ Pedig a Leiner Laura-féle írónak nevezett valakiket mindenki ismeri (az is, aki nem akarja), mert a csapból is ők folynak. Erre itt egy igazi tehetség, és sokan azt kérdezik, "az meg ki?". Szomorú...

2. Cornelia Funke: Tintaszív (megjelent Bűvölet címen is)

Ma kezdtem el. Azt kell mondanom, iszonyú jó könyv. Azért gondoltam, hogy elolvasom, mert a filmet imádom belőle. Nem meglepő dolog, de ezt se bírtam letenni. Kb. egy órája ültem ide géphez, egyébként egész nap olvastam, de még akkor, nagy beszélgetések közepette is azt éreztem, hogy "nekem muszáj megtudnom, mit szól Porkéz, mikor elmondják neki a sorsát.", tehát elolvastam még két fejezetet. Oké, hogy én a legtöbb könyvet le se tudom tenni, de azért az, hogy filozofálós, fontos beszélgetés közepette fogjam magam, és olvassak, nem jellemző... Hmm, Cornelia Funke, valamit nagyon tudsz...

3. Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Egy osztálytársam dicsérte e könyvet, szóval gondoltam, miért is ne... Majd kiderül.

4. Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban (True Blood 2.)

Csak mert ha már belekezdtem a sorozatba, illik végigolvasni. Meg egyébként is kíváncsi vagyok, kihoz-e valami értelmeset a műből az írója, bár kötve hiszem. De egy próbát megér.

*Beki

Oké, a mai nap jobb volt, mint az elvárásaim. Reggel 8-kor indultunk Kéleshalomra, de előtte még beugrottunk Jánoshalmára, ahol mama szüleinek meglátogattuk a sírját. Utána Kéleshalom. Fél 11-re értünk oda nagyjából, 11-kor kiugrottunk a temetőbe papa rokonainak a sírjához, aztán fél 12-re misére mentünk. Nekem elég unalmas volt a dolog, de amiket Szt. Istvánról mondott a pap, meglehetősen érdekes volt, szóval azért figyeltem én. A mise végén Himnusz volt és Szózat. Amin iszonyúan kiakadtam, az az volt, hogy amint felcsendült a Himnusz, mama odasúgta, hogy "tessék énekelni"... Nos... Nemzeti színű karkötőt és csuklószorítót hordok, Kárpátia rajongó hungarista vagyok, és Kárpátia koncertek végén mindig Himnusz van. Elég gáz dolog nekem odasúgni, hogy énekeljek... A saját hazám himnuszát csak fogom.:'D Fél 1 körül lett vége, akkor visszamentünk Annuska nénihez. Útközben a lányával, Andival beszélgettem a gyerekeiről (Dávidka, Noémi), suliról stb., aztán odaértünk Annuska nénihez. Ott kaptam csokit Magdi nénitől (papa másik tesója), Annuska nénitől, Andiéktól, meg Lajcsiéktól (Annuska néni fia)... Csak kicsit olvadtak szét. Aztán nézzük... Egy körül ebédeltünk, húsleves volt, birka pörkölt, töltött paprika, rántott hús sült krumplival meg persze süti. A birka isteni volt... Kezdem azt érezni, hogy ez a kaja a család számára afféle "Rebekánk kedvence", ugyanis imádom, és szinte minden alkalomkor gondol rám valaki, és csinál (ha nem vagyok ott, akkor meg küld nekem). Persze papa bográcsban főzött birkájával semmi nem ér fel. Jó, amit mama a gázon csinál, az is jó, meg amit Annuska néni csinált, az is fantasztikus volt... Amit anyu szülei alkotnak, az már kevésbé jó. Miért? Bort tesznek vele, híg a szaft és nem csípős.:'D A többi kaja is jó volt, és közben elég jót beszélgetett a család. Ebéd után Noémivel, Dávidkával és öcsémmel bementem a szobába, hülyéskedtünk (valakinek meg kell nevelni őket), aztán kitaláltam, hogyan tudnám lenyugtatni őket... Illetve a srácokat, hogy ne nyaggassák Noémit. Mondtam nekik, hogy ha 5 percig nyugton maradnak, kapnak gumicukrot. Kibírták.:'D Ráadásként utána is visszafogták magukat, olyannyira, hogy bújócskázni akartak. Én pedig kénytelen voltam beszállni. Igazából szeretek velük foglalkozni, mert aranyosak, de ma elég idegesítőek voltak a fiúk, de a végére már szuper volt minden. 4-kor indultunk haza, fél 6-ra kb. itthon is voltunk.:) Összességében jó nap volt.:D

*Beki