Oké, a mai nap jobb volt, mint az elvárásaim. Reggel 8-kor indultunk Kéleshalomra, de előtte még beugrottunk Jánoshalmára, ahol mama szüleinek meglátogattuk a sírját. Utána Kéleshalom. Fél 11-re értünk oda nagyjából, 11-kor kiugrottunk a temetőbe papa rokonainak a sírjához, aztán fél 12-re misére mentünk. Nekem elég unalmas volt a dolog, de amiket Szt. Istvánról mondott a pap, meglehetősen érdekes volt, szóval azért figyeltem én. A mise végén Himnusz volt és Szózat. Amin iszonyúan kiakadtam, az az volt, hogy amint felcsendült a Himnusz, mama odasúgta, hogy "tessék énekelni"... Nos... Nemzeti színű karkötőt és csuklószorítót hordok, Kárpátia rajongó hungarista vagyok, és Kárpátia koncertek végén mindig Himnusz van. Elég gáz dolog nekem odasúgni, hogy énekeljek... A saját hazám himnuszát csak fogom.:'D Fél 1 körül lett vége, akkor visszamentünk Annuska nénihez. Útközben a lányával, Andival beszélgettem a gyerekeiről (Dávidka, Noémi), suliról stb., aztán odaértünk Annuska nénihez. Ott kaptam csokit Magdi nénitől (papa másik tesója), Annuska nénitől, Andiéktól, meg Lajcsiéktól (Annuska néni fia)... Csak kicsit olvadtak szét. Aztán nézzük... Egy körül ebédeltünk, húsleves volt, birka pörkölt, töltött paprika, rántott hús sült krumplival meg persze süti. A birka isteni volt... Kezdem azt érezni, hogy ez a kaja a család számára afféle "Rebekánk kedvence", ugyanis imádom, és szinte minden alkalomkor gondol rám valaki, és csinál (ha nem vagyok ott, akkor meg küld nekem). Persze papa bográcsban főzött birkájával semmi nem ér fel. Jó, amit mama a gázon csinál, az is jó, meg amit Annuska néni csinált, az is fantasztikus volt... Amit anyu szülei alkotnak, az már kevésbé jó. Miért? Bort tesznek vele, híg a szaft és nem csípős.:'D A többi kaja is jó volt, és közben elég jót beszélgetett a család. Ebéd után Noémivel, Dávidkával és öcsémmel bementem a szobába, hülyéskedtünk (valakinek meg kell nevelni őket), aztán kitaláltam, hogyan tudnám lenyugtatni őket... Illetve a srácokat, hogy ne nyaggassák Noémit. Mondtam nekik, hogy ha 5 percig nyugton maradnak, kapnak gumicukrot. Kibírták.:'D Ráadásként utána is visszafogták magukat, olyannyira, hogy bújócskázni akartak. Én pedig kénytelen voltam beszállni. Igazából szeretek velük foglalkozni, mert aranyosak, de ma elég idegesítőek voltak a fiúk, de a végére már szuper volt minden. 4-kor indultunk haza, fél 6-ra kb. itthon is voltunk.:) Összességében jó nap volt.:D
*Beki
