Szóval negyed 3-kor indultam buszhoz, ott találkoztunk Szabival, kb. háromnegyed 3-ra értünk be a vasútállomásra. Elmentünk boltba, Szabi a szempillaspirálokat nézegette, közben odajött a biztonsági bácsi flörtölni... Megszólalt nekem, hogy "neked nem is kéne smink" (előtte mondtam, hogy én nem sminkelek), aztán Szabira nézve: "persze neked se". Ott hülyéskedett, aztán mikor Szabi végre kiválasztott egy spirált, közölte, hogy "nézd, még itt is vannak"... Nekem meg azt hajtogatta, milyen türelmes vagyok (látszott rajtam, hogy megőrülök, de szó nélkül tűrtem). Aztán vettünk csokit (mivel Berninél aludtunk, gondoltuk, egy csoki lesz a legkevesebb neki meg anyukájának), vettünk innivalót, fizettünk, mentünk ki a boltból, köszöntünk, biztonsági bácsi viszont csak akkor kapcsolt, mikor az ajtóban voltunk, szóval utánuk szólt, hogy "sziasztok". Meg mindkettőnkön Kárpátiás póló volt, mire megszólalt, hogy "csak nem koncertre mentek?". Aztán visszamentünk a vasútállomásra, megvettük a jegyet, Szabi elszívott egy cigit, felszálltunk a vonatra, 15:37-kor pedig indultunk. Szabival hülyéskedtünk a vonaton egy csomót, csináltunk képeket, tökre elvoltunk. 17:04-re (percre pontosan, késés nélkül) megérkeztünk a Déli pu.-ra. Leszálltunk, Szabi elszívott egy cigit, közben anyu hívott, felértünk-e már BP.-re. Utána metróztunk kétszer (2-es és 3-mas metróval), aztán buszoztunk. A buszon semmiféle jelzés nem volt, hogy hogy jönnek sorban a megállók, szóval azon agyaltunk, hogy "vajon elhagytuk már Vecsés nyugatot?" (ott kellett leszállnunk). Végül egy bácsitól érdeklődtünk, mondta, hogy nyugodjunk meg, ő is ott száll le. Szóval Vecsés nyugaton leszálltunk, Szabi telójától kértünk útbaigazítást, kiírta, hogy "enyhén jobbra". Hátat fordítottunk, akkor is "enyhén jobbra" volt, na mondom, szuper. Elmentünk a Lidl-höz (ott volt az út túloldalán) és útbaigazítást kértünk. Elmagyarázta a néni, hogy merre meddig, stb., sétálunk csomót, egyszer csak láttuk, hogy fut velünk szemben Berni. Papája vitte Vecsésre, és a kocsiból megláttak, szóval felszedtek, és vittek. Fél 7-re értünk oda (mi hét órára terveztünk odaérni, mert akkor volt kapunyitás), szóval ott beszélgettünk kint, röhögtünk, meg minden, aztán lassan csak elérkezett a hét óra. Megvettük a jegyeket és bementünk. Körbenéztünk az árusoknál (csak 3 volt), egyiknél sem találtam Száműzöttes (tavalyi Kárpátia album) pólót, szóval az ideit vettem meg, tiszta jól néz ki. Utána elmentünk mosdóba, én átvettem a pólót. Na most, kiderült, hogy a póló hátulján lévő szöveg nem dalszöveg, vagy valami, hanem az idei Kárpátia koncert dátumok... Szabi szólt, hogy "fordulj meg, megnézem mi van a hátulján", utána Bernivel 5 percig böngészték, melyik koncertre megyünk legközelebb. Utána sétálgattunk, vettem öcsémnek egy csuklószorítót, végül leültünk, és fél 9-ig beszélgettünk. Fél kilenc körül végül előrenyomultunk, és első sorban találtunk helyet. Ott vártunk, kilenckor kezdődött a koncert. A fények baromi jók voltak, nagyon tetszett. Minden számot ismertem, amit játszottak. Volt egy szám, az a címe, hogy Abból a fából... Nos, ez egy olyan szám, ami a halálról (is) szól. "Abból a fából vágjátok az én keresztem, amit akkor ültettek, amikor születtem, abból a fából legyen majd az én koporsóm, amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom". Szabi már a legelején elsírta magát, mire átkaroltam a vállát, hátulról meg egy srác odanyújtott neki egy zsepit, a mellettünk lévő csaj (akivel szóba is elegyedtünk) is nézte. Aztán Jani észrevette, hogy sír, ott nézte egy darabig, vágta neki a fejeket, mire Szabi elmosolyodott, erre pedig Jani is. Aztán egyszer csak tök váratlan meglepetés ért mindenkit. Beállított egy menyasszony. Kiderült, hogy az esküvőjéről lett elrabolva, mert imádja a Kárpátiát, és meg akarták lepni. Feljött a színpadra, Jani gratulált neki, az egyik számot végighallgatta a színpadon táncolva, tiszta jó volt. Aztán Jani megszólalt: "látjátok, férjhez kell menni, hogy feljöhessetek a színpadra", aztán boldog szülinapot kívánt a közönség soraiban lévő Kurucz Attilának, megkérdezte, hány labanccal verekedett, mire a csávó bekiabált 56-ot (ezután persze a Kuruc - labanc c. szám jött). Aztán boldog házassági évfordulót kívánt a közönség soraiból egy párnak, tök jó volt.:D Meg a magyar hoki válogatottnak Kárpátia feliratos meze van, és ezt felmutatta, meg Hetényi Zolit külön kiemelte, hogy neki a sisakján is Kárpátia-féle turulmadár van. És kiderült, hogy Hetényi, meg egy másik ott vannak a koncerten. Aztán ugye zajlott a koncert, tök jó volt. 11 körül lett vége, mentünk dedikáltatni meg képet csinálni. Először Janival dedikáltattunk, nagyon sokat kellett várni, úgy körbevették. Aztán míg Szabi és Berni az ő képükkel vacakoltak (az enyém megvolt már), aláírattam Zsoltival. Megkérdezte, tetszett-e a koncert, mondtam, hogy igen, nagyon jó volt. Utána Szabiék is dedikáltattak vele, aztán képet csináltunk. Utána mentünk oda Zolihoz, aki épp beszélgetett. Aláírt, képet csináltunk, aztán mentünk Atihoz. Tiszta aranyos volt, aláírta a rajzom, már akart puszit adni (jó szokásai közé tartozik, hogy mindenkinek ad puszit), de mondtam, hogy még szeretnék egy füzetet is aláíratni (öcsémnek), meg kép is kéne. Aztán mondta, hogy "jó, persze", megcsináltuk a képet is, puszi-puszi, aztán mentem Gáborhoz, míg Szabiék képet csináltak Atival. Aláírta a rajzom, aztán mikor a füzetet írta alá, megszólalt, hogy "még el se kezdődött a suli, de már össze kell firkálni a füzeted?", mire mondtam, hogy "nem, ez az öcsémnek lesz", erre ő: "akkor az öcsédét", mire elvigyorodtam. Ekkor valahogy Gábor is szimpatikus lett (eddig ő volt az, akit a legkevésbé kedveltem, mert nem volt alkalmam szót váltani vele), szóval fasza volt minden. Utána jöttek oda Szabiék is, képet csináltunk, aztán elindultunk. Illetve Szabi visszament Janihoz még egy dedikálásért, aztán tényleg indultunk kifelé. Szabi közben kitalálta, hogy neki kell olyan kép, ahol Atinak puszit ad, szóval odament Atihoz, megkérdezte, megcsinálták, ekkor pedig hívta Bernit a papája, hogy itt van, menjünk. Szóval akkor már tényleg mentünk. Éjfélre Berniéknél voltunk, fél 3-ig beszélgettünk, de már majd' leragadt a szemünk, szóval úgy döntöttünk, kihasználjuk azt a pár órát. Kár volt. Fél 6-kor keltünk (3 óra alvás), tisztára szúrt a szemünk, meg minden. Elkészültünk negyed óra alatt, háromnegyed 6-kor indultunk, Berni kikísért minket. Séta közben még beszéltünk egy kicsit, metrón viszont kussban voltunk, ásítoztunk, minden bajunk volt. Fél 7-re a Délin voltunk, 6:55-kor indult a vonat. Szabi cigizett, vett kaját, felszálltunk a vonatra, elköszöntünk Bernitől. Vonaton hazafelé mindketten zenét hallgattunk, próbáltunk aludni (Szabi el is aludt), aztán fél 9-re beért a vonat, a kilences busszal pedig jöttünk haza. Hát ennyi volt.:D
*Beki
