... avagy ez történt velem ebben a három hónapban.:)
- Szerelmi csalódás
- Összeveszés a legjobb barátnőmmelel egy pasi miatt
- Veszekedni azzal, akivel összevesztem egy pasi miatt
- Veszekedés elfajulása
- Lord koncert
- Unokatesóm eljegyzési bulija
- Összebarátkozni a másodunoktestvérrel, akit eddig utáltam
- Könyvtárazás Angival
- Mamához bicajozni a falu másik végébe
- Asking Alexandria táskát rendelni
- Tűkön ülve várni, míg megjön a táska
- A táskát először a kezemben fogni
- Átterekni a szomszéd faluba... Földes úton... Két napos eső után (és természetesen a kislábujjamtól a fejem búbjáig sarasnak lenni)
- Veszekedni a pasival, akibe bele voltam zúgva, és összejött legjobb barátnőmmel
- Kibékülés a legjobb barátnőmmel
- Kárpátia koncert a Szabival kibékülés megünneplésére
- Szabinál aludni
- Falunapos találka lemondása Angival és Dorinával
- Mamánál ebédelés búcsú alkalmából
- Mamánál ebédelés annak alkalmából, hogy a fia hazalátogatott Svájcból
- Eltölteni szinte egy huzamban 3 napot Szabival
- Kóbor kismacskát összeszedni, majd visszavinni oda, ahol találtuk
- Kárpátiát üvölteni az utcán
- Kéleshalomra menni rokonokhoz
- Meglátogatni dédszüleim sírját Jánoshalmán
- Angival könyvtárba menni
- Angival meglepni Dorinát
- Kárpátia koncertre menni Szabival és Bernivel
- Berninél aludni BP.-n
- Kárpátia után 3 órát aludni, utána pedig virrasztani egy egész napig (mert a vonaton valami oknál fogva nem sikerült aludni)
- Szalonnasütés apuval és öcsémmel, vagy anyuval, öcsémmel és anyu egyik munkatársával
- Sok-sok főtt kukoricát enni
- Birka pörköltöt enni (és az érzés, amit az vált ki belőled, hogy tudod, miattad főzték)
- Több tucatnyi könyvet elolvasni
Hmm, eredményesebb és érdekesebb nyár, mint a többi, több programmal, drámával, érzelemmel, és változatossággal, mint elmúlt 16 életévemben bármelyik is. Akkor mégis miért érzem ilyen üresnek az egészet? Miért érzem, hogy a suli első napján mindenki ecsetelni fogja, hogy "hát én itt nyaraltam, ott nyaraltam", én pedig, mikor majd a tanárok kérdezik, csak annyit tudok majd mesélni, hogy "én csak három koncerten volam, rokonoknál töltöttem az időt és Szabival bolondoztam". Ennyi lesz az egész nyári élmény összefoglalása. Mit mondhatnék? Hogy anyagi és családi gondok miatt eszünkbe sem jutott bármiféle nyaralás (nem mintha eddig bármikor is eszünkbe jutott volna)? Hogy én azt hallgattam csak, ahogy a szüleim üvöltenek egymással, átkokat szórnak a másikra, aztán mindkettő felháborodva megy két irányba? Hogy örülünk, ha kenyérre futja, és be tudjuk fizetni a csekkeket? Ezt mind? Nem, ezt nem... Csak ülök majd mosolyogva, és azt felelem, amit tavaly Árpi, mikor történelem tanárnő a nyaráról faggatta: Nincs itt az ügyvédem, nem beszélek.
Valamint íme, suli van... Most mit mondjak erre? Ennek is el kellett jönnie. Nem mondom, hogy örülök, mert nem, de nem is zavar annyira. 11. évfolyam, az órarend borzalmas (ideiglenes, értem én, de nem fogják sokkal jobban megcsinálni később se). Minek kell a heti öt tanítási napból négyet tesivel kezdeni? Miért van az, hogy egy nap 13:05-kor végzünk, a fakultáció pedig 3-kor kezdődik? Hazamenni miért is lehetne... És különben is, miért van nekem pénteken 3 lyukas órám egymás után? Mit csinálok én abban? A hétfői két lyukasról ne is beszéljek. Jó, meg minden, de akkor tiszta feleslegesen vagyok bent, ráadásul a másik újságírónak tanuló lánnyal nem jövünk ki jól, mit fogunk csinálni? Jó, ez van, aztán kész. Ezt kibírom, aztán már csak egy év... Egy baromi nehéz év.
*Beki
