"Velem vagy nélkülem, a világ marad ahogy van. Lesz áldott és lesz átkozott, lesz boldog, lesz boldogtalan. Hogyha kiszállnék csendben, szépen, nem változna semmi sem. Néhány gyászkönyv, némi öröm, hát nem szállok ki azért sem!" (Ossian - Ha kiszállnék)
Tudjátok, tegnap pszichológián arról beszélgettünk, van-e élet a halál után, ha igen, milyennek képzeljük, stb. Tanárnő elmélete elég lelombozó volt számomra, ő ugyanis úgy gondolja, földi létünk 4 szakaszból áll:
- az anyaméhben eltöltött idő
- az életünk
- a halál utáni testetlen állapot, ami a gondolkozásra van
- amikor létezünk, de nem élünk (pl. mint egy kő)
Ez nekem valahogy nem megfelelő. Főleg, hogy tanárnő elmélete szerint nem fogunk emlékezni a harmadik szakaszban arra, ami itt volt. Hisz most sem emlékszünk arra, ami születésünk előtt volt. Jó, persze, ez csak egy elmélet, van még rengeteg, de akkor is. Az én véleményem az, hogy nincs semmi a halál után. Hiszen nincs Isten, nincsenek látnokok, nincs semmi természetfeletti. Legalábbis én így gondolom. Szerintem a világ egy tök reális hely, amiben annyira, de annyira jelentéktelen egy ember élete, mint számunkra pl. egy hangya. Vagy még annál is jelentéktelenebb. Miért lenne bármi is, ami kedvez nekünk? Miért lenne egy kiskapu, ami miatt nem tűnünk el örökre? Nincs ilyen.
A bejegyzésem címéből kitalálhattátok, hogy félek ettől... Mármint a haláltól. Végiggondoltam, és elmélkedtem, végül arra jutottam, milyen rossz, hogy a halál alól nincs kibúvó. Hiszen minden alól van. Mit csinálsz, mikor már az egész világot gyűlölöd, semmi sem jó, és nem akarsz élni? Öngyilkos leszel. De mit csinálsz, ha félsz a haláltól? Ha félsz a létezésed megszűnésétől, az ismeretlentől. Nem vethetsz véget az életednek, hiszen azzal nem kijátszod a halált, hanem meggyorsítod. Hamarabb esel túl azon, amitől annyira félsz. Nem tudsz ezzel mit kezdeni. Ha félsz a haláltól, nem leszel öngyilkos. Nem tudsz semmit tenni, amivel elkerülheted a halált. Egyszerűen semmit. Tényleg. Tök igazságtalan. Élsz, aztán meghalsz, nem tudod, mi lesz, de reméled, hogy nem tűnsz el örökre. Vagy pont azt reméled, hogy megszűnsz létezni? Nem tudom. Én személy szerint félek attól, hogy nem leszek többé, és félek attól is, hogy abban a halál utáni állapotban fogok örökké létezni. Bonyolult, mi?! Hát igen, ez van...
*Beki
