Egy tök átlagos rocker élete.

Hát, ma felhívott a rockpince.hu-tól a srác. Azt mondta, sajnálatos módon nincs olyan táskájuk jelenleg, amit én rendeltem, szóval elég sokat kéne várnom, mire azt megkaphatnám. De nekem szeptemberre kéne. Azt mondta, Asking Alexandria-s van még egy, most jött, szemgolyók vannak rajta. Azt is mondta, hogy övtáskában már volt olyanjuk. Mondom oké, ha árban ugyanannyi, nekem jó lesz. Azt mondta, ugyanannyi. Szóval 10 napon belül végre megjön a táska. Azóta megnéztem, hogy is néz ki, és valami eszméletlen, sokkal jobb, mint amit rendeltem. *o* 

Egyébként mikor megláttam, hogy valaki magán számról hív, az első belém hasító gondolat az volt, hogy "rockpince". Hmm, igazam lett.:D

*Beki

Hmm... Hát én már most tudom, mit kap tőlem Lacika (az öcsém) karácsonyra. Múltkor rockpince.hu-n mutattam neki pár cuccot, és nagyon tetszett neki az összes, szóval kiválasztottam egyet, amin egy csontváz motorozik, hogy akkor én azt majd megrendelem neki szülinapi és karácsonyi ajándékként (dec. 6-án van a szülinapja). Szerintem tetszeni fog neki.:D Magamnak úgyis onnan rendelek karácsonyra - mindig mindenki csak pénzt ad előtte, hogy legyen mit a fa alá rakni, mert ők nem tudják, mi kéne nekem -, szóval talán még a szállítási költséget is sikerül megspórolni. Persze így előre tök jól hangzik az egész, meg minden, de hogy mi lesz belőle, azt még nem tudom. Az öcsémnek mindenesetre akkor is megrendelem a pólót.(:

*Beki

Úgy érzem, az életem visszazökkent arra a vágányra, amin eddig is volt. Szabival kibékültünk, ami egyrészt irtó nagy megkönnyebbülés számomra, másrészt rájöttem, hogy azért akármilyen profi vagyok is ebben, nem tudok kizárni mindenkit az életemből, hiába akarom. Persze lehet, hogy őt nem is akartam kizárni az életemből, elvégre a békülést is én kezdeményeztem. Van egy olyan mondás, hogy "A barátság egy aranyfonál, amely könnyen elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad", biztos mindenki hallotta már. Az van, hogy én Szabival nem érzem ezt a csomót. Én tulajdonképpen átsiklottam az elmúlt másfél hónapon, engem nem érdekel, hogy azt csinálta, amit... Leszarom. Sőt, úgy érzem, ez a kis külön útra térés csak megerősítette a barátságunkat, ami egy irtó jó dolog. Olyanokról beszéltünk délelőtt is, amiről eddig soha. Tök lazán, nyíltan, és b*szki, egyszerűen rohadt jó volt.(:

Most panaszkodik, szóval tanácsokat adok, vagyis tényleg minden a régi. Persze ez nem azt jelenti, hogy örülök, mert utálom, mikor valami baja van (elvégre a legjobb barátnőm), meg amúgy se tudok pasi ügyekben tanácsot adni. De megteszem, amit lehet. Esküszöm, ilyenkor úgy érzem, srácnak lenni könnyebb. A fiúk nem agyalnak azon, hogy mi van, ha kiszeretnek valakiből. Nem mondják, hogy "Most nem hagyhatom őt cserben", meg hasonlók... Vagy igen? Néha olyan jó lenne, ha a lányok sem dramatizálnák túl a dolgokat. Ha nem gondolnának arra, hogy cserben hagynak valakit. Ha logikusan gondolnák végig, nem érzelmekkel tele... Mert ha logikusan gondolkoznánk, akkor sokkal könnyebb lenne. Nem paráznánk azon, hogy "úristen, szegénynek most van rám a legnagyobb szüksége, én meg szakítani akarok vele"... Ha később mondjuk meg, hogy "ja, bocs, nem érzek semmit irántad" akkor jobb lesz? Egy olyan betegség, mint az ő barátjáé, nem múlik el, rosszabb lesz... Később még nagyobb szüksége lesz rá. Akkor nem is fog szakítani vele? Leéli az életét valakivel, akiről ő is tudja, hogy egyáltalán nem biztos? Kötve hiszem... Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy én akkor tulajdonképpen miért is születtem lánynak... Aztán beugrik az, hogy ugyan, én még nem voltam igazán szerelmes, ezért nem értem. De nem tudom. Nem az én világom a panaszkodás a pasik miatt, a "jaj, csak nehogy megbántsam", meg hasonlók. Ember, ha szakítasz valakivel, aki szeret téged, úgyis megbántod! Vagy túlesel rajta, vagy benne maradsz érzelmek nélkül, más után vágyakozva. A te döntésed.

*Beki

„Etele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár volt ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak” (Kálti Márk: Képes krónika)
A turulmadár legendáját az összes magyar hallotta már - aki még nem, az most olvashatja. E lény a magyar történelem egy fontos mitológiai teremtménye, ugyanis az Álmos fejedelem születésénél, és a honfoglalásnál is nagy szerepet tulajdonítanak neki.
Az Álmos fejedelem születésénél úgy tarják, Álmos anyja álmában látott egy héja-forma madarat, ami rászállva teherbe ejtette őt. Fia ez után kapta nevét. Habár a latin források szerint ölyv volt ez a bizonyos madár, későbbi források ezt a turullal azonosították. A gyermek vér szerint Ugek vezéré volt, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező madár ezt a tényt erősítette meg, valamint azt, hogy a fiú egy, az apjánál különb, jóval nagyobb fejedelem lesz. Ez persze csak egy tipikus eredetmonda, melynek lényege, hogy a még meg sem érkezett utódot az egekig magasztalja, és fényes jövőt jósoljon még - szintén - nem létező dinasztiájának.
A honfoglalásnál is találunk utalásokat e madárra, de itt már sokkal konkrétabbakat. E legenda szerint a magyarok fejedelme, mikor Levédiában tartózkodott, azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg állataikat, és ők hiába próbálták támadni ezeket a madarakat, esélyük sem volt ellenük. Ekkor jelent meg a gyors és bátor turulmadár, és a magasból támadva végzett az egyik sassal, melynek következtében a többi sas elmenekült. Ezért magyar őseink úgy döntöttek, máshol keresnek otthont. Elindultak Attila földjére, melyet ő rájuk is hagyott, az utat azonban nem ismerték. Ekkor jelent meg másodszor a turul. Lekiáltott a fejedelemnek, hogy kövessék őt egészen addig, míg el nem tűnik a szemük elől. A hihetetlen álom után nem sokkal dögvész ütött ki, és az állatok elpusztultak. A keselyűk persze rávetették magukat a zsákmányra, ám az arra repülő turul elkergette őket. Ezek után - mivel a magyarok ezt álmuk megvalósulásának gondolták -, követni kezdték a turult. Amikor a madarat szem elől tévesztették, tábort vertek. Ekkor azonban ismét előtűnt a madár, így a honfoglaló magyarok követték őt. Így jutottak el Pannóniába, ahol a madár végleg eltűnt a szemük elől, szóval itt maradtak. E monda valóságalapja mindössze annyi lehet, hogy a honfoglalók valóban addig a helyig vonultak, ahol a kerecsensólyom fészkel.
Ábrázolásai:
Országunkban rengeteg szobrot emeltek e lény számára, ugyanakkor történelmi tárgyakon is fellelhető a turulmadár.
Lehel kürtjén például az egyik elválasztó fonál után balról jobbra vonuló lovasok és gyalogosok láthatók. Az ötödik gyalogos egy szarvast készül lelőni, a szarvas és a hátán ülő turulmadár pedig visszanéznek rá.
A tákosi református templom egy gyönyörű kulturális hagyaték, melynek legősibb része 1766-ban épült. Ez a templom alig nagyobb egy kisebbfajta parasztháznál, fala - Európában egyedülálló módon - paticsfal. (Ez egy olyan fal, melyben a fő tartószerkezet egy oszlopok közé font vessző, melyet két oldalról vályogtéglával tapasztottak meg.) A falu nemes családjai a templom első soraiba készíttettek maguknak székeket. Dancs Imre székén, melyet 1767-ben készített, egy faragott, festett tulipánnal megkoronázott turulmadár látható.
De akár megemlíthetnénk a szkíta arany turult is, a Gizella kincs turulját, és még megannyi régészeti tárgyat is, hiszen rengetegen ábrázolják a mitológiai teremtményt.
Manapság leginkább szobrokon látjuk e lényt, például az ungvári várkertben, a tiszaújlaki Turul-emlékművön, a karcagi országzászló talpazatán, a Szabadság hídon, a Várnegyedben, és még sorolhatnánk. Mindössze a fővárosban található 13 turulos szobor. Ugyanakkor vannak lebontott turulmadaras szobrok is, melyekért igazán kár. Erdélyben olyan emlékműveket pusztítottak el, mint a dési, a parajdi, a zilahi, a szilágysomlyói és a mikelakai. Bácskában a kishegyesi emlékművet hiába keresné bárki is, ugyanis ezt is lebontották. Ugyanakkor a Felvidék magyarlakta részein (főként délen) lévő turulszobrokat is felesleges lenne keresni, hiszen ezeket ellopták.
A turul egyébként 2001 óta az NBH (Nemzetbiztonsági Hivatal) jelképében is szerepel. Viszont a jelenleg forgalomban lévő 50 forintoson is találkozhatunk kerecsensólyommal, amihez a turulmadarat igen gyakran hasonlítják.
A turulmadarat egyébként nem csak a kerecsensólyomhoz, de rengeteg másik nagy testű madárhoz is hasonlítják. Ilyen például az altajsólyom, a szirti sas, a szakállas saskeselyű, vagy a fakó keselyű.

*Beki

VIGYÁZAT! SZÉLSŐJOBBOLDALI MEGNYILVÁNULÁS KÖVETKEZIK, BALOSOK NE OLVASSÁK TOVÁBB!

Találtam egy cikket Index-en, ahol Janit, meg úgy az egész Kárpátiát szidják. Azért, mert Jani megkapott nem is tudom melyik évben egy kitüntetést. Cikk címe: Kitüntették a szélsőjobbos Kárpátia énekesét is... Na b*zdmeg... Aztán folytatják Jani homofób megnyilvánulásaival. Na most... Egyrészt, ha már ez a szerencsétlen lap baloldali, akkor ne írjon már egy jobboldali zenekarról. Különben is miért érdekli őket, hogy a Kárpátia Jobbikos? Mit lovagolnak ezen? Mindenkinek szíve joga, hogy mi a politikai nézete. Az is, hogy mit gondol a homoszexualitásról vagy a cigányokról/sárgákról/négerekről. Azért, mert valaki ezt máshogy gondolja, még nem kell lehordani egy egyébként irtó tehetséges embert és zenekarát a sárgaföldig. Miért zavarja őket, hogy a Kárpátia megírta a Magyar Gárda indulóját? Miért baj, hogy az 1956-os forradalomról írtak dalt? Miért baj, hogy történelmi eseményekre utalnak a dalokban? Komolyan, annyi minden jó van ebben a zenekarban... Annyi jó, ami elnyomja a politikai hovatartozásukat. De nem, a jót nem értékeljük. Ugyan, a mai világban ez nem így működik. Persze értem én, hogy baloldali lap, de könyörgöm, pont a legnagyobb magyarokat bemocskolni? Most szórakoznak? Ha az ország fele olyan lenne, mint a Kárpátia tagjai, akkor ki tudnánk kapaszkodni a szarból... Mert szarban vagyunk rendesen. (Aztán belemásznánk a következő szarkupacba, de ebbe ne menjünk bele)... De akkor is. Istenem, a Kárpátia egy k*rva jó banda, akik igen, Jobbikosak. És igen, rasszisták, homofóbok, na és?! Amíg nem buzdítják erre az embereket, addig lehet. Ők pusztán szókimondóak, nincs ezzel baj... Senkit nem kényszerítenek semmire, ahogy azt egyszer Jani egy interjúban is mondta. Annyira gáz ez az egész... Kellett nekem elolvasni azt a cikket. De hát akkor is. Egy baloldali újságíró, aki nem tudja legalább az újságírásban megőrizni a pártatlanságát... Egy ilyen osztja ki a Kárpátiát? Na ne röhögtessen már.

*Beki

Óóó, hát egy hatalmas élmény volt, a legjobb koncert, amin eddig voltam. Nyolc körül értünk oda Nagylókra, akkor kezdett a vendégzenekar. Odamentünk a Kárpátia kocsijához, Zoli (ritmusgitár) kijött, és mosolyogva köszönt. Már elővettük addigra a rajzainkat (én nagy Magyarországosat, Szabi turulmadarasat), és megkértük, hogy írja alá. Mondta, hogy oké, beviszi, mindjárt jön. Akkor hárman voltak ott (Gábor - billentyűs hangszerek, Zoli, Jani - ének), mindhárman aláírták. Kijött Zoli, visszaadta a rajzokat és a kezünkbe nyomott pengetőket azzal a szöveggel, hogy most csinálták. Megköszöntük, elmentünk vásárolni megint. Szabi ivott sört, utána vettünk nagy Magyarországos matricát mindketten. Aztán elindultunk sétálni, Szabi sörrel a kezében, egyszer csak megláttuk Atit (dob), amint telefonál. Mentünk el mellette, bámultuk, mire ránk köszönt mosolyogva. A koncert előtt a srácok azt mondták, majd koncert után dedikálnak még és képeket is akkor csinálunk. Szóval Szabival még sétálgattunk, nézelődtünk, aztán háromnegyed 9-kor odaálltunk első sorba, mert már kezdtek gyülekezni az emberek. Kilenckor kezdtek is, Zsolti (basszusgitár) csomószor ránk bámult meg vigyorgott, párszor Jani is felénk meresztgette a szemét. Egy olyan számmal indítottak, amit nem ismerek, aztán volt jó sok ismerős, az Ott, ahol zúg az a négy folyó, a Hol vagytok székelyek?, a Hintaló, az Egy szökött hadifogoly éneke, meg a fene tudja, sok volt. Összességében három olyan számot játszottak, amit nem ismerek. Játszották Brahms-tól az V. magyar táncot is, Zsolti nagyon elhülyéskedte, a hátára vette a gitárt, és úgy gitározott, irtó jó volt. Tök aranyos volt, ott vigyorgott meg minden. Fél 11-kor lementek a színpadról, tudtuk, hogy visszajönnek még úgyis, de elindultunk hátra, hogy tudjunk dedikáltatni. Még négy számot játszottak, egyet, amit nem ismertem, aztán a Magyarnak születtem-et, a magyar himnuszt, majd a székely himnuszt. Aztán lejöttek, Jani szólt, hogy mindjárt jönnek, csak átöltöznek, aztán meglátta a rajzokat a kezünkben, megkérdezte, kinek az aláírása hiányzik még. Megmondtam neki, azt mondta, szól nekik. Tökre örültünk, hogy úristen, Jani emlékszik a rajzunkra. Mire viszont Zsolti és Ati kijöttek volna, a biztonságiak elzavartak, hogy a dedikálás elől lesz... Szóval előrementünk. Kijött Jani, mondta, hogy ő ezt már aláírta, és hiába szóltunk, hogy képet azért még szeretnénk, nem hallotta. Azt mondta, hogy nemsoká jönnek a többiek, csak lassúak. Kijött Ati, aláírta, utána fényképezkedtünk. Mellesleg Szabi telóján beszart a vaku, szóval úgy világított oda nekünk valaki. Csináltunk egy képet, puszi-puszi, aztán Szabi szólt, hogy rossz a kép, csináltunk még egyet, utána is puszi-puszi.xd Ati úgy oda tudja nyomni a fejét az emberhez a kép alatt, hogy az hihetetlen. Puszilkodás közben Zsolti eltolakodott mögöttem, hogy tollat kérjen, aztán odamentünk hozzá. Tartottam neki a rajzot, megkérdezte, hogy "te csináltad?", mire mondtam, hogy igen, ő elismerően bólintott, és aláírta. Nos, Zsoltivak kb. 6-7 képet csináltunk, mert annyira sötét volt az összes, végül behúzódtunk a fénybe, de még az se az igazi (azért fészbúkon fent van). Utána odamentünk Zolihoz, megkértük, hogy a fény felé álljunk, mert szar a vaku, de még úgy is totál sötét volt. Bajlódott Szabi telójával vagy öt percig, végül azt mondta, ő feladja, és visszaadta. Azért vele is van pár kép, Meli (egy barátom) este kivilágosítja nekem az összeset valami képszerkesztővel. Utána mentünk Gáborhoz, megkértük, hogy a fényhez menjünk, hogy azért valami látszódjon is a képből. Látszódik... Fogjuk rá. Aztán Jani eltűnt, hátul cigizett. Egy darabig csak álltunk, a biztonsági emberke látta, hogy várjuk, de baszott szólni neki, végül Atit kértem meg, hogy szóljon már neki, mert mi nem mehetünk oda. Elindult hátra, addigra viszont szólt Janinak a biztonsági ember, szóval Ati félúton megfordult, és megszólalt, hogy jön mindjárt. Kicsit még ott maradt mellettünk, aztán elment. Jött Jani, odajött hozzánk, mondtuk neki, hogy képet szeretnénk csinálni, de menjünk a fény felé, mert szar a vaku. Csak neki volt annyi esze, hogy a fénnyel szemben álltunk be, a fotós pedig a fénynek háttal... Na, az a kép látszik is. Aztán megkérdezte, mi csináltuk-e a rajzokat, mondtuk, hogy igen, azt mondta, nagyon jók. Megköszöntük, mondtam neki, hogy nagyon jók voltak a koncerten, megköszönte, további szép estét kívánt, és odébbállt. Ez fél 12-kor volt. Összességében ennyi, irtó jól éreztem magam. Éjfélre értünk Szabiékhoz, kettőkor aludtunk el, hétkor keltünk, mert Szabi ment dolgozni.... Az öt órás alvás nem igazán pihentető, de mit számít? Az élmény jó volt, sokkal jobb, mint a májusi Kárpátián. Mellesleg tegnap volt pont három hónapja az a koncert, de azért remélem a következőig nem kell három hónapot várnom.:)

*Beki

Ma este a Kárpátia fellép egy közeli faluban, Nagylókon. Az alkalmat kihasználva természetesen én is ott leszek. Hogy kivel? Szabival. Nem tudom, dereng-e valakinek (bár gyanítom, senki nem rendszeres olvasóm), Szabi a legjobb barátnőm volt, amíg össze nem jött a sráccal, akibe bele voltam zúgva. Na szóval kibékültünk, és Szabi elhívott a koncertre. Náluk is alszom este, mert 9-től lesz a Kárpátia, és nem tudnék hogyan hazajönni. Holnap reggel jövök haza, aztán falunap lesz.^^ Arra Angi jön át, és úgy tervezzük, hogy megint kicsaljuk Dorinát is. A műsorok egyébként rohadt unalmasak, lesz pár tehetségkutatós felfedezett, falunk béli csapatok, a testvértelepülésünk fúvószenekara... Beliczai Balázs a Showder Klub-ból. Este lesz valami olyan rock banda, akikről én még nem is hallottam. A Boka és a Klikk. Nem tudom, mi fán teremnek ők, de rock and roll show-nak volt írva. Aztán pedig utcabál lesz, ami egy tök jó dolog, csak a zene szar. Ennek ellenére irtó jó hangulat van mindig, tavaly hajnalig kint voltam, szerintem idén is így lesz.

*Beki