Óóó, hát egy hatalmas élmény volt, a legjobb koncert, amin eddig voltam. Nyolc körül értünk oda Nagylókra, akkor kezdett a vendégzenekar. Odamentünk a Kárpátia kocsijához, Zoli (ritmusgitár) kijött, és mosolyogva köszönt. Már elővettük addigra a rajzainkat (én nagy Magyarországosat, Szabi turulmadarasat), és megkértük, hogy írja alá. Mondta, hogy oké, beviszi, mindjárt jön. Akkor hárman voltak ott (Gábor - billentyűs hangszerek, Zoli, Jani - ének), mindhárman aláírták. Kijött Zoli, visszaadta a rajzokat és a kezünkbe nyomott pengetőket azzal a szöveggel, hogy most csinálták. Megköszöntük, elmentünk vásárolni megint. Szabi ivott sört, utána vettünk nagy Magyarországos matricát mindketten. Aztán elindultunk sétálni, Szabi sörrel a kezében, egyszer csak megláttuk Atit (dob), amint telefonál. Mentünk el mellette, bámultuk, mire ránk köszönt mosolyogva. A koncert előtt a srácok azt mondták, majd koncert után dedikálnak még és képeket is akkor csinálunk. Szóval Szabival még sétálgattunk, nézelődtünk, aztán háromnegyed 9-kor odaálltunk első sorba, mert már kezdtek gyülekezni az emberek. Kilenckor kezdtek is, Zsolti (basszusgitár) csomószor ránk bámult meg vigyorgott, párszor Jani is felénk meresztgette a szemét. Egy olyan számmal indítottak, amit nem ismerek, aztán volt jó sok ismerős, az Ott, ahol zúg az a négy folyó, a Hol vagytok székelyek?, a Hintaló, az Egy szökött hadifogoly éneke, meg a fene tudja, sok volt. Összességében három olyan számot játszottak, amit nem ismerek. Játszották Brahms-tól az V. magyar táncot is, Zsolti nagyon elhülyéskedte, a hátára vette a gitárt, és úgy gitározott, irtó jó volt. Tök aranyos volt, ott vigyorgott meg minden. Fél 11-kor lementek a színpadról, tudtuk, hogy visszajönnek még úgyis, de elindultunk hátra, hogy tudjunk dedikáltatni. Még négy számot játszottak, egyet, amit nem ismertem, aztán a Magyarnak születtem-et, a magyar himnuszt, majd a székely himnuszt. Aztán lejöttek, Jani szólt, hogy mindjárt jönnek, csak átöltöznek, aztán meglátta a rajzokat a kezünkben, megkérdezte, kinek az aláírása hiányzik még. Megmondtam neki, azt mondta, szól nekik. Tökre örültünk, hogy úristen, Jani emlékszik a rajzunkra. Mire viszont Zsolti és Ati kijöttek volna, a biztonságiak elzavartak, hogy a dedikálás elől lesz... Szóval előrementünk. Kijött Jani, mondta, hogy ő ezt már aláírta, és hiába szóltunk, hogy képet azért még szeretnénk, nem hallotta. Azt mondta, hogy nemsoká jönnek a többiek, csak lassúak. Kijött Ati, aláírta, utána fényképezkedtünk. Mellesleg Szabi telóján beszart a vaku, szóval úgy világított oda nekünk valaki. Csináltunk egy képet, puszi-puszi, aztán Szabi szólt, hogy rossz a kép, csináltunk még egyet, utána is puszi-puszi.xd Ati úgy oda tudja nyomni a fejét az emberhez a kép alatt, hogy az hihetetlen. Puszilkodás közben Zsolti eltolakodott mögöttem, hogy tollat kérjen, aztán odamentünk hozzá. Tartottam neki a rajzot, megkérdezte, hogy "te csináltad?", mire mondtam, hogy igen, ő elismerően bólintott, és aláírta. Nos, Zsoltivak kb. 6-7 képet csináltunk, mert annyira sötét volt az összes, végül behúzódtunk a fénybe, de még az se az igazi (azért fészbúkon fent van). Utána odamentünk Zolihoz, megkértük, hogy a fény felé álljunk, mert szar a vaku, de még úgy is totál sötét volt. Bajlódott Szabi telójával vagy öt percig, végül azt mondta, ő feladja, és visszaadta. Azért vele is van pár kép, Meli (egy barátom) este kivilágosítja nekem az összeset valami képszerkesztővel. Utána mentünk Gáborhoz, megkértük, hogy a fényhez menjünk, hogy azért valami látszódjon is a képből. Látszódik... Fogjuk rá. Aztán Jani eltűnt, hátul cigizett. Egy darabig csak álltunk, a biztonsági emberke látta, hogy várjuk, de baszott szólni neki, végül Atit kértem meg, hogy szóljon már neki, mert mi nem mehetünk oda. Elindult hátra, addigra viszont szólt Janinak a biztonsági ember, szóval Ati félúton megfordult, és megszólalt, hogy jön mindjárt. Kicsit még ott maradt mellettünk, aztán elment. Jött Jani, odajött hozzánk, mondtuk neki, hogy képet szeretnénk csinálni, de menjünk a fény felé, mert szar a vaku. Csak neki volt annyi esze, hogy a fénnyel szemben álltunk be, a fotós pedig a fénynek háttal... Na, az a kép látszik is. Aztán megkérdezte, mi csináltuk-e a rajzokat, mondtuk, hogy igen, azt mondta, nagyon jók. Megköszöntük, mondtam neki, hogy nagyon jók voltak a koncerten, megköszönte, további szép estét kívánt, és odébbállt. Ez fél 12-kor volt. Összességében ennyi, irtó jól éreztem magam. Éjfélre értünk Szabiékhoz, kettőkor aludtunk el, hétkor keltünk, mert Szabi ment dolgozni.... Az öt órás alvás nem igazán pihentető, de mit számít? Az élmény jó volt, sokkal jobb, mint a májusi Kárpátián. Mellesleg tegnap volt pont három hónapja az a koncert, de azért remélem a következőig nem kell három hónapot várnom.:)
*Beki
