Itt vagyok 11. osztályban, vagyis ez a harmadik év, hogy együtt vagyok azzal a 19 idiótával, akik az osztályt alkotják. Jó, persze, évente mennek el és jönnek emberek, de a lényeg az, hogy vagyunk, tök normális, kedves emberek, és jó kis közösség vagyunk. Azonban ciki vagy sem, én még csak most értem el addig a pontig, hogy kezdek beilleszkedni közéjük. Már nem csak Szabi és Angi van, mint eddig. Már nem csak az van, hogy velük beszélek minden szünetben, és néhanapján Árpival, vagy Evivel és Vivivel. A Vivis sztori mondjuk vicces, mert másodunokatesók vagyunk, amit kilencedikben tudtunk meg (kész röhej), és alig beszélgetünk, de ez van. A lényeg, hogy illeszkedem, megnyílok, és elvagyok köztük. Már Vikit sem utálom annyira, Fruzsival és Atival is beszélgetek, arra is rájöttem, hogy Niki lehet, hogy ribancnak tűnik, aranyos csaj, és még Szimivel is elbeszélgetek, pedig ő mindeddig gyűlölt azért, mert Szabi a legjobb barátnőm (volt egy elég nagy konfliktus köztük)... Aztán itt van Noémi is, aki a képen az elmosódott fejű hölgyemény. Azért ezt a képet választottam, mert Noémi nem engedi, hogy olyan kép lásson napvilágot, ahol látni az arcát normálisan, szóval amibe beleröhög, az tökéletes.:) A jobb oldalon látható csaj Szabi, én pedig a bal oldali vagyok. Német témazáró előtt kissé oldottuk a feszültséget és bolondoztunk, ez lett belőle.:D Tudjátok, tök jó érzés, mikor az ember így elvan. Ma például végigröhögtük azt a német óra előtti szünetet (ti a jobb képek közül láttok egyet, van rosszabb is), de a tesi öltözős beszélgetésnél is a könnyem folyt a nevetéstől. Hát ezek vagyunk mi.:)
*Beki
