Na vajon ki felelt ma törin? Persze, hogy én. Az alábbi zajlott le:
Tanárnő: Na, valaki felelni? Írásban, úgyhogy többen is lesztek.
Vivi: Én jövök!
Tanárnő: Oké, más? Senki? Komolyan? Oké, akkor bökünk.
A bökés úgy zajlik, hogy tanárnőnek a naplójában megtalálható az osztálynévsor, egy tollal szokott körözni felette, majd véletlenszerűen bök egyet valahova, és az illető megy felelni. Ezt általában mindenki utálja, hiszen ez olyan, mint egy horror filmben a rejtélyes, lassan ijesztővé váló zene: fokozza a feszültséget.
Miközben körözgetett, éreztem én, hogy ennek nem lesz jó vége, és ha én általában ezt érzem, az be is jön, mert olyankor rám szokott bökni. Láttam, hogy a lap teteje felé bök - úristen! -, ránézett, és kimondta azt a nevet, amire fel voltam készülve: az enyémet.
Már téptem is ki a lapot a füzetemből, és ültem át az első padba. Hajrá Rákóczi-szabadságharc! 13 hosszú, összetett mondatot sikerült leírnom, ami mindössze háromnegyed oldal az egyébként három füzetoldalnyi anyagból... Hmm, ez egy kettes lesz, ugyanis az értékelés úgy zajlik, hogy 10 jó mondat után megvan a kettes. Nos, 13 jó, hosszú és összetett mondat után már biztos... Jól kezdem az évet, mi?
*Beki
