HTML

Egy tök átlagos rocker élete.

Az életemről. A filozofikus dolgaimtól elkezdve a mindentleszarokelegemvanhagyjatokbékén kedvemig mindent megosztok. Nagyjából.

Friss topikok

Filozofálás?!

HunRocker 2014.07.18. 11:42

corgis_master_race_5630a29219ed3b620c927aeeb5dede04_1405675931.jpg_500x500

Tegnap találtam ezt a képet. Danny Worsnop (az Asking Alexandria énekese) és a kutyája láthatóak rajta. Elgondolkoztam, miért is utálják az emberek a rockereket. Azt gondolják, felelőtlen lázadók vagyunk, akiket nem érdekel semmi, és akik mindent utálnak. Azt mondják, nem lesz belőlünk semmi. Sokan a rockot egybekapcsolják a sátánizmussal. Mások elítélnek minket, pusztán azért, mert olyat hallgatunk, ami nekik nem tetszik. Bár a rocker öltözködés elég megdöbbentően hathat egyesekre, nem hiszem, hogy emiatt kéne minket elítélni. Hiszen fogalmuk sincs semmiről. Mint a legelső posztomban mondtam, a rock egy életérzés, nem pedig egy múló hóbort. Sokan ezt nem értik, pedig nem nehéz felfogni. Minket a rock ment ki a sz*rból. És az, hogy mi felelőtlennek vagyunk elkönyvelve, elég sértő tud lenni. Olyanok vagyunk, mint a többi ember. Én meg merném kockáztatni azt is, hogy különbek vagyunk a többi embernél. Hiszen a rockerek egy része azért hallgat rockot, mert annyi nehézségen ment már keresztül, hogy nem tud máshoz fordulni (én is ebbe a csoportba tartozom). De a rock életet és erőt ad nekünk. A rock által úgy érezzük, mindig van mellettünk valaki. Elhisszük, hogy nem egyedi a problémánk, hogy simán túlléphetünk. És ez a törődés, amit a rock ad nekünk... Nos, ez tesz minket jobb emberré. Ezért adunk esélyt mindenkinek - annak ellenére, hogy nekünk sokan nem adnak esélyt. Persze, a rock a lázadás, ugyanakkor szerintem a rockerek sokkal jobb emberek tudnak lenni, mint mások.

Májusban voltam Kárpátia koncerten pár barátommal a tőlünk 70-80 km-re lévő Budapesten. Az egyik srácot felhívta az anyja, hogy menjen haza. A másik srác úgy búcsúzott el tőle, hogy a fülébe üvöltötte, hogy "vigyázz magadra, majd hívj"... Erről a törődésről beszélek. Mert ettől a bizonyos "másik sráctól" sose láttam még ilyet. Suliban úgy viselkedik, mint akit senki nem érdekel, ő cigizik, piál, megbukik párszor, és semmit le se szar. Erre tessék... Azon a koncerten éreztem először azt, hogy tartozom valahova. És ez egy óriási dolog, iszonyúan jó érzés.

Szóval mindezek ellenére mi felelőtlen, világgyűlölő, sátánista lázadók vagyunk? Gondoljátok át!:)

*Beki

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockerlany.blog.hu/api/trackback/id/tr256519473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása