Na ilyen az én szerencsém. Már túlteszem magam rajta, de csak épphogy, viszont minden fasza. Nem érzek fájdalmat, gyötrelmet, semmi ilyesmit. Nem gondolok rájuk, nem nyugtatóként hallgatok zenét. Nem agyalok, nem visszhangzik a fejemben az, amit mondott. Mert továbbléptem. Elméletben.…