Hmm... Említettem már, mennyire szeretem a rocksztárokat? Ezek a félistenek ugyanis szeretik mutogatni magukat, ami egy irtó jó dolog szerintem.^^ Jó, persze nem csak azért szeretem őket... Nézzük sorjában.
Danny Worsnop (Asking Alexandria)... Most mit mondjak? Ez a pasi egyszerűen eszméletlenül hihetetlen. Nem elég, hogy irtó jól tud hörögni, nagyon jó hangja van, idióta, de még jól is néz ki. De mondom, nem ez az elsődleges szempont. Amit az AA-val alkot, az egyszerűen hihetetlen. Annyira megnyugtatóan tudnak hatni rám ezek a számok (igen, a hörgős metalcore dalokról beszélek), hogy azt elmondani sem tudom. Mert bármily hihetetlen, a metalcore daloknak is van mondanivalója. Több, mint egy Katy Perry számnak... Sokkal több. Ez persze egy nagyon jó dolog, mert ezzel segítenek, hogy ne adjuk fel. Mondjuk ott a Moving on. Egy olyan dal, ami - mint egy régebbi bejegyzésben említettem - engem mindig megnyugtat. Segít, hogy kibírjam. De ott a Someone, somewhere, ami szintén egy fantasztikus, nyugtató dal, és ebben még hörgés sincs (vagy csak elvétve). Az ilyen dalok miatt érdemes őket hallgatni.:)
Paksi Endre (Ossian)... Endréről külön nem tudok valami sokat írni, de az Ossianról annál inkább tudnék. De nem fogok, mert az beletelne egy kis időbe. Endrét, és az Ossiant egy éve tekintem a Megmentőimnek. A legnehezebb időszakomban jöttek, és - habár ez az időszak még tart - kisegítettek a gödörből. Nem hagyják, hogy újra beleessek, szólnak, hogy kerüljem ki. Az első szám, amit hallottam tőlük, a Másnapos dal volt. Aztán a Védd magad. Majd a '94 előtti albumokkal folytattam, majd a '98 utániakkal, és lám, már az összes számukat kívülről tudom. Az Ossian - ahogy azt Endrének le is írtam - úgy hat rám, mint semmi más. A fantasztikus gitárszólóktól (köszönöm Rubcsics Ricsi és Wéber Attila) kezdte a mesteri dobjátékokon keresztül (Kálozi Gergely, le a kalappal) a basszusgitár egyedi hangával bővülve (hálás köszönet, Erdélyi Krisztián), az énekig... Igen, ezért Endrének jár köszönet. Egyszerűen mesés. Kidolgozott, nagyszerű dalaik vannak, nem tudok mást mondani. Régen úgy gondoltam, az Ossian akkor volt a legjobb, mikor a Paksi Endre, Maróthy Zoltán, Vörös Gábor és Tobola Csaba felállás volt, most azonban másképp látom a dolgot. Az Ossian mindaddig a legjobb lesz, amíg Endre a zenekar tagja. Márpedig gyanítom, hogy ha a többi tag cserélődik is még (bár nagy kár lenne, a jelenlegi felállásuk fantasztikus), Endre akkor is marad. Hiszen ő az alapítótag, az énekes, a dalszerző... A Hős.
Rubcsics Ricsi (Ossian)...Ricsi valamiért nagyon megfogott. A Privát Rocktörténet nem is tudom, hányadik részében az Ossiannal beszélgetett a riporter, és már akkor megkedveltem Ricsit, ugyanis nagyon szimpatikus volt. Aztán nézegettem videókat (főként a 25 éves jubileumi koncertről készült felvételt), és azt vettem észre, hogy egyre csak Ricsi gitárjátékát figyelem. Lenyűgöző srác, szerintem az egyik legjobb magyar gitáros. Amikor a 25 éves jubileumi koncert végén Endre bemondta az ő nevét, és utána játszott, az leírhatatlan, milyen volt. Annyira látszott, hogy neki ez csak úgy spontán jön, meg se erőlteti magát (pedig fantasztikus!), és iszonyúan élvezi, amit csinál. Persze azért kezdett el gitározni, mert azzal lehet csajozni, de akkor is... Most már biztos nem azért játszik.:)
Szijártó Zsolti (Kárpátia)... Az abszolút kedvenc gitárosom, le a kalappal előtte. Zsolti annyira királyul nyomja, hogy én olyat még nem láttam. Koncerten, mikor első sorban álltam, pont előttem volt folyton, és azt figyeltem, mennyire élvezi, amit csinál. Ahogy elmosolyodik gitározás közben, az hihetetlen. Olyan, mintha a gitár a része lenne, és nem tudna élni nélküle. Annyira bírom, mikor a vállára teszi a gitárt, és úgy játszik. Még csak nem is rontja el! Hihetetlen. Mondjuk 27 évnyi gitározás után nyilván nagy tapasztalata van benne. Én akkor is kitartok amellett, hogy ő a legjobb gitáros, akit valaha láttam, és nem hiszem, hogy változni fog a véleményem. Emberként pedig roppant kedves szerintem. Hiszen megdicsérte a rajzomat, mondta, hogy a közös képen is tartsam, hogy látszódjon. Végig mosolygott... Lehet egy ilyen embert nem szeretni?!
Bäck Zoli (Kárpátia)... Zoli ritmusgitárosként fantasztikus, de őt inkább emberként figyeltem meg. Már amennyire egy rajongó meg tudja ezt tenni két találkozás után. Amikor először találkoztam vele, nem volt semmi különös tapasztalatom vagy megfigyelésem, a második találkozáson viszont ennél jóval több volt. Ő jött ki a rajzainkért a kocsiból - holott Gábor is észrevett minket, de le se sz*rt -, mosolygott végig, és úgy beszélt velünk. Aláíratta a rajzainkat Janival és Gáborral is, aztán kihozott még pengetőt is. Persze mosolyogva adta oda őket, és mondta, hogy sajnos fogalma sincs, hol van Ati és Zsolti, így őket kénytelenek leszünk később megkeresni. Koncert után pedig mikor képet csináltunk, a többieknek is elmagyaráztuk, hogy sajnos a vaku rossz a telefonon, fény felé kéne állnunk. Volt, aki azt mondta, jól van, más készségesen a fény felé indult, valaki örömmel ment arra, amerre mi kértük, Zoli viszont... Ő segíteni próbált. 5 percet vacakolt Szabi telefonjával, és még utána is elkérte még egyszer, hogy "biztos nem lehet megcsinálni?". De nem, ő sem tudta megcsinálni. Mindenesetre aranyos gesztus volt, díjaztuk.(:
Petrás János (Kárpátia)... Jani, Jani, Jani. Az az ember, aki a Kárpátiából legelőször szimpatikussá vált. Már akkor, mikor először hallottam tőlük valamit, meglepett. Hiszen a mély, erős hangjával a magyaros dalokat remekül el tudja énekelni, ez tény, de fogalmam sem volt, hogy tudna ez az ember érzelmesebb számot elénekelni. Mert igen, ilyenjeik is vannak. Aztán meghallottam a Tábori posta című dalt. Basszameg, lenyűgözött. Ki a fene gondolta volna, hogy a mély, erős hang ilyen jól viszonyul az érzelgős dalokhoz? De igen, Jani nem csak énekes. Basszusgitárosként is igen jónak tartom, nagyon ügyes. Egyébként imádom, ahogy meresztgeti a szemeit éneklés közben.:'D Aztán persze Jani, mint ember. A koncerteken miközben beszél, annyira jókat tud mondani. Látszik rajta, hogy nem egy betanult szöveget darál el, hanem tényleg úgy gondolja a dolgokat, ahogy mondja. Becsülöm a szókimondóságát, még akkor is, ha ez nem feltétlenül előnyös. Aztán... Egy nagyon figyelmes embernek tartom. Nem boncolgatnám, miért (aki kíváncsi, az megtalálja a Kárpátia koncertről írt beszámolómban), de az. A dalok pedig, amiket ír... Nincs rájuk szó, annyira jók.;)
Még van egy ember, akit a hősömnek tartok, ugyanúgy mint azokat a rocksztárokat, akikről az előbb írtam. Csak az a probléma, hogy ő nem rocksztár, még csak a zenéhez sincs semmi köze, szóval róla majd egy másik bejegyzésben ejtek pár szót.
*Beki
